Technikai okok miatt ezt nem tudtam időben megírni – rosszkor lemerülő laptop -, de a tegnapi nap két előadása is érintette a netsemlegesség kérdését. Délután Gál Andás, a GKINet munkatársa vázolta fel, hogy mi is a helyzet ezzel az egésszel.

 

Idehaza nem sokan foglalkoznak a netsemlegességgel, sőt, a legtöbben nem is tudják, mi a fene az, miközben az amerikai aktivisták és techsajtó rendszeresen ezért aggódik, például az EU bizonyos döntéseivel kapcsolatban. Gál szerint a dolog az USA-ban is főleg egy ideológiai kérdés, és még abban sem nagyon lehet kiegyezni, hogy tulajdonképpen minek és hogyan kellene semlegesnek lennie.

 

A netsemlegesség elve ugye kimondja (Tim Wu, a téma evangelistája szerint), hogy ha két felhasználó valamilyen színvonalon hozzáfér az internethez, akkor bármit tudnak kommunikálni azon a színvonalon. Az előadás lényege az volt, hogy a mai hálózatok felépítése, technológiai adottságai miatt ez úgy általában kivitelezhetetlen már azt sem lehet meghatározni, hogy mi legyen egyenlő (vagyis semleges): az infrastruktúrát működtető szolgáltatók folyamatosan arra kényszerülnek, hogy manipulálják az adatforgalmat, maximum transzparenssé lehetne tenni a netezők számára azt, hogy mi és hogyan zajlik a háttérben. (Idehaza is azért nem korlátlan például a mobilnet, mert a szolgáltatók nem bírnák kapacitással, és a UPC is erre hivatkozik a P2P-s korlátozással – az architektúra nem bír vele.) Vannak persze olyan esetek, amikor üzleti érdekből rontják le a konkurencia IP-alapú szolgáltatását, ez azért már más lapra tartozik.

 

Gál szerint a KRESZ kialakulásához hasonló evolúció megy végbe jelenleg az internetes adatforgalom szabályozásában, és a szabályozásra szükség van. (Egy kicsit fura volt ez az analógia, de szemléletes, hogy először pápai bulla, majd helyi szabályozások szabták meg a közlekedési szabályokat, majd eljutottunk a törvénybe foglalt KRESZ-ig.) A másik, a témához kapcsolódó előadást, ami rögtön kicsit érthetővé is teszi az egészet, Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója tartotta még reggel, aki szintén arról beszélt, hogy az IP, vagyis a hálózat és a szolgáltatások szétválása nem feltétlenül tesz jót a szolgáltatásoknak. Mattheisen szerint várható, hogy a hozzáférés és a szolgáltatások közé olyan biztonságot fokozó, autentikációt végző, vagy az adatforgalmat koordináló, és igen, adott esetben priorizáló réteg – enabling middleware – épül be, ami jobb minőséget biztosít a felhasználóknak. Az ilyen, hálózati képességekhez hozzáférést biztosító middleware-hez akár majd API-kon keresztül is hozzá lehet férni, de ha jól sejtem, ezek a szolgáltatók számára is újabb bevételi forrásokat biztosíthatnak.

 

Mindezek alapján még nehéz megjósolni, hogyan is működik majd a jövőben az internet, és mennyire megalapozott, hogy a kis szolgáltatókért, az egyenlőségért aggódó aktivisták idegesek legyenek. A kulcskérdés, ha jól értem, a hálózati kapacitások kérdése, vagyis az, hogy dugulnak a csövek, arról pedig még senki nem beszélt, hogy egy technológiai paradigmaváltás milyen hatással lenne a helyzetre, amit a jelenlegi infrastruktúra architektúrája idéz elő.

 

Disclaimer: a szerző a Magyar Telekom kizárólagos tulajdonában lévő [origo] munkatársa, de maga is aggódik a netsemlegességért.