Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A netsemlegesség csak illúzió?

Technikai okok miatt ezt nem tudtam időben megírni – rosszkor lemerülő laptop -, de a tegnapi nap két előadása is érintette a netsemlegesség kérdését. Délután Gál Andás, a GKINet munkatársa vázolta fel, hogy mi is a helyzet ezzel az egésszel.

 

Idehaza nem sokan foglalkoznak a netsemlegességgel, sőt, a legtöbben nem is tudják, mi a fene az, miközben az amerikai aktivisták és techsajtó rendszeresen ezért aggódik, például az EU bizonyos döntéseivel kapcsolatban. Gál szerint a dolog az USA-ban is főleg egy ideológiai kérdés, és még abban sem nagyon lehet kiegyezni, hogy tulajdonképpen minek és hogyan kellene semlegesnek lennie.

 

A netsemlegesség elve ugye kimondja (Tim Wu, a téma evangelistája szerint), hogy ha két felhasználó valamilyen színvonalon hozzáfér az internethez, akkor bármit tudnak kommunikálni azon a színvonalon. Az előadás lényege az volt, hogy a mai hálózatok felépítése, technológiai adottságai miatt ez úgy általában kivitelezhetetlen már azt sem lehet meghatározni, hogy mi legyen egyenlő (vagyis semleges): az infrastruktúrát működtető szolgáltatók folyamatosan arra kényszerülnek, hogy manipulálják az adatforgalmat, maximum transzparenssé lehetne tenni a netezők számára azt, hogy mi és hogyan zajlik a háttérben. (Idehaza is azért nem korlátlan például a mobilnet, mert a szolgáltatók nem bírnák kapacitással, és a UPC is erre hivatkozik a P2P-s korlátozással – az architektúra nem bír vele.) Vannak persze olyan esetek, amikor üzleti érdekből rontják le a konkurencia IP-alapú szolgáltatását, ez azért már más lapra tartozik.

 

Gál szerint a KRESZ kialakulásához hasonló evolúció megy végbe jelenleg az internetes adatforgalom szabályozásában, és a szabályozásra szükség van. (Egy kicsit fura volt ez az analógia, de szemléletes, hogy először pápai bulla, majd helyi szabályozások szabták meg a közlekedési szabályokat, majd eljutottunk a törvénybe foglalt KRESZ-ig.) A másik, a témához kapcsolódó előadást, ami rögtön kicsit érthetővé is teszi az egészet, Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója tartotta még reggel, aki szintén arról beszélt, hogy az IP, vagyis a hálózat és a szolgáltatások szétválása nem feltétlenül tesz jót a szolgáltatásoknak. Mattheisen szerint várható, hogy a hozzáférés és a szolgáltatások közé olyan biztonságot fokozó, autentikációt végző, vagy az adatforgalmat koordináló, és igen, adott esetben priorizáló réteg – enabling middleware – épül be, ami jobb minőséget biztosít a felhasználóknak. Az ilyen, hálózati képességekhez hozzáférést biztosító middleware-hez akár majd API-kon keresztül is hozzá lehet férni, de ha jól sejtem, ezek a szolgáltatók számára is újabb bevételi forrásokat biztosíthatnak.

 

Mindezek alapján még nehéz megjósolni, hogyan is működik majd a jövőben az internet, és mennyire megalapozott, hogy a kis szolgáltatókért, az egyenlőségért aggódó aktivisták idegesek legyenek. A kulcskérdés, ha jól értem, a hálózati kapacitások kérdése, vagyis az, hogy dugulnak a csövek, arról pedig még senki nem beszélt, hogy egy technológiai paradigmaváltás milyen hatással lenne a helyzetre, amit a jelenlegi infrastruktúra architektúrája idéz elő.

 

Disclaimer: a szerző a Magyar Telekom kizárólagos tulajdonában lévő [origo] munkatársa, de maga is aggódik a netsemlegességért.

0 Tovább

Reggel van, édbred az IH

A kép még tegnap este készült, ekkora sort kellett kiállni a szálloda bárjában italért. Tettestársammal legalább háromnegyed órát töltöttünk egy kör beszerzésével, ami már felért egy emberkínzással. Kiderült tehát a Hotel Azúr legkritikusabb gyengéje: a szűk keresztmetszet a bárpultnál. Az előcsarnokban elhelyezett sörcsapnál álló sort már le sem mertem fotózni.

 

Reggelre azért kiderült, hogy aki akart, annak sikerült szeszhez jutnia, vagy akár anélkül is meg tudta oldani az északázást. A reggelinél nem volt éppen pangás, de azért a tegnapi kezdéshez képest feltűnően kevesen mozogtak még a kilences kezdéskor az előadótermek körül.

 

A nap másik meglepetése, hogy az egyik helyszín átugrott a lobby másik felébe a tegnapi helyéhez képest, amivel engem még a reggeli kávé után is teljesen zavarba hozott.

0 Tovább

Három hét van a kormány digitális stratégiájának megvitatására

Nyitrai Zsolt infokommunikációs államtitkár nem jött üres kézzel a konferenciára: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ma tette közzé a kormány digitális stratégiájának vitairatát (katt ide a letölthető szöveg linkjéhez az NFM oldalán).

 

A nagyobb hazai távközlési- és internetszolgáltatók - a Magyar Telekom, a Telenor, a Vodafone, a UPC képviselői úgy beszélgettek a dokumentumról, hogy még ők sem ismerték a részleteket, de az kiderült, hogy a mobilszolgáltatókat elsősorban a frekvenciadíjak jövője érdekli, ami azt is meghatározza, mennyire térülhetnek meg a közeljövőben a beruházásaik. Idehaza ugyanis ezek nagyon magasak (körülbelül az európai átlag kétszerese, úgy tudom), de a struktúrájuk sem mindegy.

 

Az NFM mindenesetre gyorsan lepörgetné a digitális stratégia társadalmi vitáját: mostantól három hétig várják az erre vonatkozó javaslatokat, észrevételeket.

 

Nyitrai Zsolt azt is elmondta, hogy a kormány még idén saját nyílt forráskódú pilot programot indít. Az államtitkár már korábban is közölte, hogy a kormány támogatja az open source szoftverek bevezetését a közigazgatásban, de most megtudtuk, mi lesz az első konkrét lépés.

0 Tovább

A HADOPI is figyelemre méltó példa

 

Begyűrűzik a HADOPI?
A konferencia egyik délutáni előadása és kerekasztal-beszélgetése az internetes tartalomszabályozás témakörét járta körbe, amitől az átlagos internetezőt úgy általában kiveri a víz. A bevezető előadást tartó Körmedy-Ékes Judit korábbi ORTT-elnök szerint, aki jelenleg saját jogi cégének képviselőjeként volt jelen, a szabályozásnak először az elvi alapjait kell megteremteni, és figyelemre méltó példaként említette a Franciaországban bevezetett HADOPI-t, ami lehetővé teszi a fájlcserélőket használó netezők lekapcsolását. Nem követendő példaként persze, hanem arra szolgáló példaként, hogy ha kellő gazdasági befolyással bíró szervezetek állnak egy elképzelés mögött, ami ilyen szigorú szabályozást tesz lehetővé, akkor azt lám, keresztül lehet vinni. Körmendy-Ékes szerint azok után, hogy Franciaországban már van ilyen törvény, és Angliában is van hasonló, előbb-utóbb idehaza is megjelenhet egy ilyen elképzelés, és az lenne különösen fontos, hogy ezt előzze meg a tartalomszabályozásra vonatkozó elképzelések tisztázása, különben „az ellenkező irányba lendül ki az inga”, vagyis túl szigorú lehet a szabályozás.
A kerekasztal során azután Gerényi Gábor (Index) és Mihók Attila (a Ringier Magyarország vezérigazgatója) vitatkoztak arról, mire elég és mire nem elég az elmúlt tíz évben az online szakma által létrehozott tartalomszolgáltatási kódex és az önszabályozás. Gerényi szerint a nagyok már betartják a játékszabályokat, a kicsik pedig nem tudnak visszaélni azzal, ha megszegik az általános normákat, mert a nagy hirdetők, vagyis a pénz oda megy, ahol rendben vannak a dolgok. Mihók szerint viszont nem értelmezhető, hogy ki a nagy és ki a kicsi, mivel ez egy „pillanatfelvétel” alapján levont következtetés, és ahogy a hazai netpenetráció nő, egyébként is olyan társadalmi osztályok csatlakoznak majd a hálózathoz, akik, bár ez nem így hangzott el, de nem tudják megkülönböztetni egymástól az Origót és a Kurucinfót.
A tartalomszabályozást a piac működését meghatározó fontos tényezőnek látják a résztvevők, ebben, azt hiszem, nem volt vita, a manapság olyan népszerű közösségi oldalakkal kapcsolatban pedig Körmendy-Ékes Judit szerint inkább  a felhasználók tudatosságát fokozó oktatással lehet megoldani, ami szintén fontos szabályozási eszköz, még ha nem is olyan, amire a legtöbben azonnal gondolnak.

A konferencia egyik délutáni előadása és kerekasztal-beszélgetése az internetes tartalomszabályozás témakörét járta körbe, amitől az átlagos internetezőt úgy általában kiveri a víz. A bevezető előadást tartó Körmedy-Ékes Judit korábbi ORTT-elnök szerint, aki jelenleg saját jogi cégének képviselőjeként volt jelen, a szabályozásnak először az elvi alapjait kell megteremteni, és figyelemre méltó példaként említette a Franciaországban bevezetett HADOPI-t, ami lehetővé teszi a fájlcserélőket használó netezők lekapcsolását. Nem követendő példaként persze, hanem arra szolgáló példaként, hogy ha kellő gazdasági befolyással bíró szervezetek állnak egy elképzelés mögött, ami ilyen szigorú szabályozást tesz lehetővé, akkor azt lám, keresztül lehet vinni. Körmendy-Ékes szerint azok után, hogy Franciaországban már van ilyen törvény, és Angliában is van hasonló, előbb-utóbb idehaza is megjelenhet egy ilyen elképzelés, és az lenne különösen fontos, hogy ezt előzze meg a tartalomszabályozásra vonatkozó elképzelések tisztázása, különben „az ellenkező irányba lendül ki az inga”, vagyis túl szigorú lehet a szabályozás.


A kerekasztal során azután Gerényi Gábor (Index) és Mihók Attila (a Ringier Magyarország vezérigazgatója) vitatkoztak arról, mire elég és mire nem elég az elmúlt tíz évben az online szakma által létrehozott tartalomszolgáltatási kódex és az önszabályozás. Gerényi szerint a nagy tartalomszolgáltatók már betartják a játékszabályokat, és egymást is figyelik, a kicsik pedig nem tudnak visszaélni azzal, ha megszegik az általános normákat, mert a nagy hirdetők, vagyis a pénz oda megy, ahol rendben vannak a dolgok. Mihók szerint viszont nem értelmezhető, hogy ki a nagy és ki a kicsi, mivel ez egy „pillanatfelvétel” alapján levont következtetés, és ahogy a hazai netpenetráció nő, egyébként is olyan társadalmi osztályok csatlakoznak majd a hálózathoz, akik, bár ez nem így hangzott el, de nem tudják megkülönböztetni egymástól az Origót és a Kurucinfót.


A tartalomszabályozást a piac működését meghatározó fontos tényezőnek látják a résztvevők, ebben, azt hiszem, nem volt vita, a manapság olyan népszerű közösségi oldalakkal kapcsolatban pedig Körmendy-Ékes Judit szerint inkább  a felhasználók tudatosságát fokozó oktatással lehet megoldani, ami szintén fontos szabályozási eszköz, még ha nem is olyan, amire a legtöbben azonnal gondolnak.

 

0 Tovább

Délutáni hangulatjelentés

 

Hangulatjelentés ebédidőben
Az idei Internet Hungary az új helyszínnek köszönhetően zsúfoltabbnak tűnik, mint eddig, a siófoki Hotel Azúr ugyanis egy fedél alatt biztosít helyet a három nagy előadóteremnek és az étkezdének is a szálloda fő épülettömbjében, ellentétben a korábbi évek rendszeres tihanyi helyszínével (ahonnan csak tavaly szorult ki az IH). A Club Tihanyban az előadásokról még pár száz métert kellett gyalogolni az étteremhez, ami itt csak néhány lépés, és a konferenciázók akkor is a szálloda előcsarnokában gyűlnek össze, amikor éppen nem előadást hallgatnak. Ugyancsak itt találhatók a rendezvény támogatóinak standjai is.
A konferencia tehát olyan, mint egy hatalmas zsibongó, mindenhol folyamatos a nyüzsgés, lépésenként futhat össze az ember ismerősökkel, üzletfelekkel, ahogy a három előadóterem, a kávézó és a dohányzóhelységek között cirkál. Az ebédért hosszú sort kellett kiállni, és nem volt könnyű ülőhelyet találni sem, talán ezzel magyarázható, hogy azok közül, akik már jóllaktak, a legtöbben a bejáratnál található kávés standhoz mentek ki a betevő koffeinadagjukért. Ehhez már az időjárás is kedvező, nem lett ugyan sokkal melegebb, mint reggel, de már kisütött a nap.
Az új helyszín összességében kellemes, és bár nem vagyok rutinos Internet Hungary-látogató, de azt hiszem, így, hogy egy helyen van minden, hangulatosabb is, az ezzel járó zsúfoltság pedig még bőven elviselhető.
Bloggerként/neonomád szemel viszont zavar, hogy most nem jutott hely a tihanyinál szűkösebb előadóterekben a laptopozóknak. Pár éve, amikor legutóbb Internet Hungaryn jártam, még voltak az első sorban asztalok és hosszabbítók, most nincsenek, igaz, aligha férnének el. Még szerencse, hogy az elmúlt pár évben nem csak a noteszgépek mentek össze, de az akkumulátoros üzemidejük is hosszabb lett.

Az idei Internet Hungary az új helyszínnek köszönhetően zsúfoltabbnak tűnik, mint eddig, a siófoki Hotel Azúr ugyanis egy fedél alatt biztosít helyet a három nagy előadóteremnek és az étkezdének is a szálloda fő épülettömbjében, ellentétben a korábbi évek rendszeres tihanyi helyszínével (ahonnan csak tavaly szorult ki az IH). A Club Tihanyban az előadásokról még pár száz métert kellett gyalogolni az étteremhez, ami itt csak néhány lépés, és a konferenciázók akkor is a szálloda előcsarnokában gyűlnek össze, amikor éppen nem előadást hallgatnak. Ugyancsak itt találhatók a rendezvény támogatóinak standjai is.


A konferencia tehát olyan, mint egy hatalmas zsibongó, mindenhol folyamatos a nyüzsgés, lépésenként futhat össze az ember ismerősökkel, üzletfelekkel, ahogy a három előadóterem, a kávézó és a dohányzóhelységek között cirkál. Az ebédért hosszú sort kellett kiállni, és nem volt könnyű ülőhelyet találni sem, talán ezzel magyarázható, hogy azok közül, akik már jóllaktak, a legtöbben a bejáratnál található kávés standhoz mentek ki a betevő koffeinadagjukért. Ehhez már az időjárás is kedvező, nem lett ugyan sokkal melegebb, mint reggel, de már kisütött a nap.


Az új helyszín összességében kellemes, és bár nem vagyok rutinos Internet Hungary-látogató, de azt hiszem, így, hogy egy helyen van minden, hangulatosabb is, az ezzel járó zsúfoltság pedig még bőven elviselhető.


Bloggerként/neonomád szemel viszont zavar, hogy most nem jutott hely a tihanyinál szűkösebb előadóterekben a laptopozóknak. Pár éve, amikor legutóbb Internet Hungaryn jártam, még voltak az első sorban asztalok és hosszabbítók, most nincsenek, igaz, aligha férnének el. Még szerencse, hogy az elmúlt pár évben nem csak a noteszgépek mentek össze, de az akkumulátoros üzemidejük is hosszabb lett. Itt-ott azért már lehet látni töltőre rakott gépeket a konnektoroknál.

 

0 Tovább

Internet Hungary 2010

blogavatar

Az [origo] és a Postr élő közvetítése a 2010-es Internet Hungary konferenciáról

Utolsó kommentek