Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Zárszó

Gondoltam, célszerű lenne egy erre szánt bejegyzéssel lezárni valahogy ezt a blogot, mivel most, hogy az esemény lezárult, valószínűleg már nem írom tovább. Az tény, hogy a gondolataim még jelentős részben az IH körül forognak, de a helyszínen mérgezett egérként rohangáló magányos bloggerként, úgy érzem, csak a színpadokon (vagyis nyilvánosan, bárki számára befogadhatóan) elhangzott információknak csak töredékét tudtam összeszedni.

 

Nyilván emiatt a tudósítás sem lehetett teljes, és mivel 2-3 helyszínen zajlott egyszerre a konferencia, eleve nem lehetett erre törekedni. Aki olvasta, azért remélem, élvezte a show-t. Az idei Internet Hungary érdekes volt, a helyszínen volt néhány kényelmetlenség (zsúfoltság kint-bent, bloggerasztal, konnektorok hiánya, szakadozó wifi, lassú kiszolgálás, magas árak, szóval a szokásos ;) ), de az összbenyomás részemről alapvetően pozitív.

 

Érdemben már nem tudnám sok mindennel kiegészíteni az itt leírtakat, inkább csak belekezdek abba, ami az elmúlt két, igen sűrű napban kimaradt: végignézem az IH2010-ről szóló többi online beszámolót, hogy teljesebb képet kapjak a dolgokról, no meg bepótolom az elmaradásomat a nagyvilág eseményeivel kapcsolatban is.

 

Remélem, jövőre ugyanitt, ugyanígy, vagy még jobban.

0 Tovább

IH adalék: még egy prezi, Mattheisentől

Lejjebb postoltam a netsemlegesség-témáról, a T-s kollégáknak hála sikerült megszereznem Christopher Mattheisen prezentációját hozzá. Ez mondjuk lehet, hogy engem az átlagnál jobban izgat, élőben meg éppen ott is hagytam az előadást egy postolás kedvéért - egyedül nem lehet mindent koverolni, még ezen kívül is rengeteg érdekességről maradtam le -, de azért így utólag érdekel, hogy mi is az az enabling middleware.

 

Szóval a Prezis prezentáció megtekinthető itt.

0 Tovább

iPhone (igen, kis i-vel) vs. Android

(avagy Sasvári József és Uj Péter vs Internet Hungary)

 

Az Internet Hungary végén beültem egy kicsit szórakozni UP és Angalday okostelefonokról folytatott beszélgetésére.

 

Leírni igazából lehetetlen, ami a színpadon zajlott egyfajta offtopic two-man show keretében, de ízelítőül legyen csak elég annyi, hogy Józsi egyedül kezdte a kétszemélyes beszélgetést, mert UP nem ért vissza a mosdóból, majd amikor igen, finoman lebuzizta Angeldayt az iPhone-imádat miatt - mert ő képes ezt kis i-vel írni -, majd azt is megkapta, hogy csak ő képes milliókat elkölteni az App Store-ban, és megtudtuk, hogy a Task killer a legjobb androidos app. "Feljön az app, leölöd, nem szól egy szót se", foglalta össze Péter.

 

A többit nem is nagyon tudtam jegyzetelni, egyrészt, mert nem volt túl koherens, másrészt, mert folyamatosan visítva röhögtem. Az előadás fénypontja az volt, amikor Józsi az egyetértésemet kérte a színpadról abban, hogy a Windows Phohe 7 még nem annyira kiforrott, mint az iPhone 4, amit meg is adtam.

 

Majd tovább röhögtünk a hülyeségeken. Remélem, felvette ezt valaki videóra.

 

Most pedig indulunk haza.

5 Tovább

Minden újságíróra jusson 20% fejlesztő!


Megint csak technikai okok miatt egy kicsit el vagyok csúszva a blogolással, de az is igaz, hogy a konferencia második napján kora délután már úgy sem könnyű követni a fejleményeket, hogy már csak két helyszínen zajlanak az előadások. Későn feküdtünk le ugye, és az Internet Hungary mindig hatalmas információs és networking-overload, amiben ügyesen kell navigálni, ha akarom is tolni a kontentot. Ami a technikai kihívásokat illeti, Molnár Melinda saved my life, kölcsönvettem a MacBook Próját a postoláshoz, amin működik a mobilnetem, ugyanis a sticket a blogoláshoz hozott netbookon nem sikerült beüzemelni. A konferenciawifit lehet, hogy szidtam is már… +1, hogy a Macen tudok is gépelni, mert normális billentyűzete van, cserébe konnektorfüggő lettem.

Térjünk visssza a tárgyra: szerdán több előadás és kerekasztal is foglalkozott a hagyományos médiával. Hagyományos, értsd mint sajtó és üzleti alapon működő tartalomszolgáltatók, akiket mostanában még mindig fenyeget/befolyásol a közösségi média, meg az, hogy apadnak a bevételeik.

Nagy érdeklődéssel hallgattam reggel Carlo Campos spanyol médiafutorológust, aki szerint a tabletek sem ölik meg a hagyományos sajtót, mint ahogy a DVD sem ölte meg a mozit. Campos hosszan fejtegette, hogy milyen technológiai, tartalomszerkesztési követelményeknek kell megfelelnie egy hagyományos médiumnak ma ahhoz, hogy versenyképes lehessen: mutogatott igényesen szerkesztett, nagyképes tartalomra alapozó tabloidokat, iPad appokat, és azt, hogyan kell átszervezni egy newsroomot ahhoz, hogy a multiformátumot nyomatni lehessen.

Ez nem új dolog, én erről már 10 éve hallottam a televíziós újságíróktól: bizonyára nem olcsó dolog, hogy olyan központi newsroomot kell üzemeltetni, ahol az agyközpontot, a fő newdesket körbeülő szakemberek párhuzamosan dolgoznak tévére, sms-re, wapra, újabban pedig netre, iPad-appra és így tovább. Campos is a tévét hozta fel példaként: a mai médiaüzemeknek el kell választaniuk egymástól a input és az output folyamatot. Ehhez tapasztalataim szerint nem csak drága newsroom-átépítés kell, hanem baromi jó szerkesztők is, és főleg, amit a spanyol mondott: minden 5 újságíróra kellene, hogy jusson egy fejlesztő. Volt még egy fontos kulccsszó: a szerkesztőségeknek is folyamatos bétában kell lenniük. (Persze ez sok helyen megvan, csak nem éppen a szó jó értelmében…)

Megvalósul ez egyhamar a hazai médiában? Aligha.

A szakértő természetesen kitért arra is, hogyan lesz pénz az egészből. Szerinte nem az a kérdés, hogy kérhetünk-e pénzt bizonyos tartalmakért, nem így kell felfogni a dolgot. Nem lehet csak úgy fizetőssé tenni valamit, hanem meg kell találni benne az eladható értékeket, amiket a felhasználók hajlandók megfizetni. Erre konkrét példát kimondottan az online-ban már nem mondott el, és itt kicsit bullshitbe folyt a bulletpointos felsorolás a szempontokról, hogy mi alapján kell kiválogatni az olvasónak és a hirdetőnek értékkel bíró elemeket, amiket nekik el lehet adni.

A koncepció azért talán érthető: mindenki találja meg a saját médiatermékében azt, ami a jelenlegi médiabőségben ritkaságnak, egyedinek számít. Például az egyedi tartalom (exkluzivitás?), a látványos tálalás, vagy valami nagyon-nagyon hasznos, brandelt kontent. A Google-nél hozott egy példát: ugyan a kereső minden szolgáltatását ingyen adja az átlag usernek, nagyon komoly tőkét jelent a saját algoritmusa, a keresőszavak pedig, amelyekre érdemes hirdetni, bizony korlátozott számban állnak rendelkezésre, és ezekért komoly licitek zajlanak.

Fel van adva tehát a lecke, tisztelt kiadók, médiacégek, lehet ötletelni, mire érdemes árcímkét biggyeszteni a saját termékek sokrétű elemei közül. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hazai, árérzékeny piacon még lehetnek ezzel nehézségek, de legalább hallottam egy olyan előadást, amelyiken érdemben szó volt arról, hogyan lehet bevételt kipréselni a netes tartalmakból.   

A magyar realitás

Ezt követően volt két kerekasztal hazai médiacégekkel, amiből sajnos csak a másodikat csíptem el, főleg azért, mert Balázs (Weyer) is ott volt az Origótól. A címe az volt, hogy A médiából vagy egymástól, és ennek alapján azt hittem, arról szól, hogy a közösségi média milyen hatással van a hagyományosra, átveszi-e a szerepét, de inkább itt is az online sajtó vs. offline (print, tévé) viszonyáról volt szó.

Csak néhány fontos gondolat ragadt meg a témában: az online médiával még mindig viszonylag kevés időt töltenek az emberek, a magyar piac nem csak hogy kicsi, de Uj Péter szerint egyenesen nincs, mivel irreális, hogy még most is milliárdos külső tőkét kell önteni a legnagyobb portálokba is, Balázs szerint pedig a következő nagy ugrás(unk) az lesz, hogy a mobilon is megegyezik majd minden tartalom a webessel. (Ezt azért írom T/1-ben, mert jelenleg ezen dolgozik az Origo, aminek eddig külön mobilos felülete volt. Nyilván a smartphone-előretörés változtatta meg a felállást…)

Itt is szó volt arról, hogy szinergia kell, meg különböző platformokra, eszközökre kell vinni a tartalmat, de az is elhangyzott, hogy a Facebook és a Google rengeteg pénzt visz ki a hazai hirdetési piacról, aminek a nagy online médiacégek látják nagyon erősen a kárát. UP szerint az “agyatlan facebookos nyomulás” sokakat ki is nyírhat, ezt nem részletezte, de gondolom arról lehet szó, hogy pusziért odaadják a tartalmaikat a mindent magába szippantó FB-nek, pénz meg közvetlenül nem jön belőle vissza, hiszen bukják a médiafelületeiket is.

 

A bejegyzés létrehozását az Adaptive Media egy üveg ásványvízzel támogatta, csillag kacsint csillag. BTW hatalmas sivatag az Internet Hungary, nem csak este lehetetlen innivalóhoz jutni, de nap közben sem itatnak eleget ingyen: reggel kb. egy óra alatt elfogyott a szervezők által biztosított ingyenes üdítő, és az ebédhez is csak egy ücsi jár ingyér. Újságíró vagyok, na, ilyenekért nem szeretek fizetni.

0 Tovább

Kiberzsaru a digitális lábnyomokról

Az idei internet Hungary egyik fő témája, ami a rendezvény alcímében is szerepel, a digitális lábnyomok, vagyis mindaz, amit magunk mögött hagyunk az interneten.

 

Szerdán reggel egy nyomozó is előadást tartott arról, hogyan használja fel ezeket a rendőrség a bűnüldöző munka során. Pál Tamás a BRFK - remélem jól mondom - gazdaságvédelmi osztályának számítógépes bűnözés elleni alosztályánál dolgozik századosi rangban.

 

A nyomozó konkrét eseteket sajnos nem említett, amikor facebookos, iwiwes vagy más online nyomozás eredményeként csíptek nyomon egy elkövetőt, de elmondása szerint honlapfeltörésekkel, hackertámadásokkal és persze szerzői jogsértésekkel is foglalkoznak, és már rutinosan nyomoznak le nicnkév alapján embereket.

 

A helyzetet nehezíti - és én ilyen szempontból egy kicsit empatikus is vagyok a rendőrség irányában -, hogy minden bejelentés az alosztályukhoz esik be, amiben szerepel az internet szó. Újabban viszont már a bejelentők is elégé tudatosan használják a netet, vagyis sokszor az online nyomozási munka egy részét is elvégzik a rendőrök helyett. Gondolom, ellátják őket a megfelelő linkekkel.

 

A rendőrség által használt különleges hatósági technológiai erőforrások között a nyomozó megemlítette a biztonsági kamerák felvételei és a mobiltelefonos cellainformációk mellett a beléptetéshez használt chipkártyák adatait is, amiket alkalmasint szintén kikérnek az üzemeltetőktől, ha bizonyíték lehet. Az adócsalók/pókerbajnokok pedig jobb, ha vigyáznak, amikor az eltitkolt jövedelmükből vásárolt yachtjukon fotózzák magukat a timori partoknál, mivel az ilyesmit már az APEH is nézegeti.

0 Tovább
«
1234

Internet Hungary 2010

blogavatar

Az [origo] és a Postr élő közvetítése a 2010-es Internet Hungary konferenciáról

Utolsó kommentek